SEPRŰ

A seprű kint söpri a járdát,

A seprű bent söpör a fejemben,

És valami, ami régóta érik, rávesz,

Hogy lelépjek a játék sínjeiről.

 

Fent a számlálóban valami elszólít,

Lent a nevezőben valami visszatart,

E tört eredménye minden, ami te vagy.

 

De a papagáj a kalitkában és a sirály a tenger hullámai fölött

Nem ugyanahhoz az állatfajhoz tartoznak.

Nincs Isten, se Ördög. Itt van a végtelenség, a sínek és te.

Rájuk az öregség vár, rád a mítoszod.

 

Csak azt csináld, amit csinálsz,

Sírj mindig, amikor sírni kell.

Csak arra tarts, amerre elindultál,

És ne felejtsd el, hogy egy bolgár hős vagy kicsiben.

 

Körülötted az emberek úgy csinálnak, mintha igazuk lenne.

Rossz színészek ostoba sorozatokban.

Ma nem vagyok színész, csak szemlélő,

Itt az ideje, hogy író legyek

 

És üljek a hársfák alatt kicsi cukrászdában,

Mosolyogjak láthatatlan sellőknek.

Nincs veszély, ha nincs közöd ehhez a színházhoz

És ha hangot adsz a benned élő kisbabának,

Aki nem is kisbaba.

 

És helyettem beszél majd a szám,

Helyetted hallgat a füled,

És nem fogunk létezni

Se én, se te.

És a dal szabad folyóvá válik,

És a zenerajongó mindig a tengernél lesz,

Mi kezet nyújtunk egymásnak,

Mert kettő az egyben vagyunk.

 

Sírjunk azokért, akik nincsenek velünk,

Énekeljünk azokkal, akik el vannak ragadtatva,

Hívjuk el párbajra a három muskétást,

Aztán váljunk avatárukká.

 

Mit csináljunk, ha nem vagyunk hatékonyak,

Azért néha mégiscsak gyönyörűek vagyunk.

Nem kell szántani, vetni, aratni

a mi tengerünket.

 

És helyettem beszél majd a szám,

Helyetted hallgat a füled,

És nem fogunk létezni

Se én, se te.

És a dal szabad folyóvá válik,

És a zenerajongó mindig a tengernél lesz,

Mi kezet nyújtunk egymásnak,

Mert kettő az egyben vagyunk.

 

  

KEREK LÁMPÁK

Kerek lámpák néznek rám szemből,

Csúnyák, mint Jean-Paul Sartre világa.

A világ vége nem érzékelhető,

A gondolat folyamnak nincs vége.

 

Zsírosan ereszkednek spirálok,

Aligha állnak meg, mielőtt túlzabálják magukat,

De lent sötét van.

200 kötéllel 300 tárgyhoz hozzákötve, ő még vonszolja magát,

De egyre meredekebb az út.

 

Belépek a mély vízbe,

Visz a széles folyó,

Véd a feneketlen ég,

Vezet a róka.

 

Nincs ki megbocsásson,

Nincs ki kíméljen,

Nincs ki játsszon veled.

Nincs kihez hasonlítanod magad,

Nincs kinél meghúznod magad,

Nincs kivel innod, kivel vonyítanod.

 

A félelem becsukódó ajtó által szétzúzott szeretet.

 

Tavasszal gyorsabban rúgsz be.

Télen gyorsabban józanodsz ki.

Ősszel korábban mész haza,

Nyáron könnyebben megbocsátasz.

 

Éjjel távolabbra látsz.

Nappal a betűk könnyeden sorakoznak.

Reggel semmi sem zavar.

Este minden érdekes.

 

 

TENGER RAGGA

Hazaérkezem nagy dinom-danommal,

A hajam tele van homokkal,

De rasta azt hiszem nem leszek –

A munkahelyemen sampont ajánlanak.

 

Emlékszem:

A Kőparton* megismerkedtem egy lánnyal,

Kórus: (Ott, a barlangban, ott a szikla alatt)

De ő nem akart velem… futni.

(Ott, a barlangban, ott a szikla alatt)

Hogy biztos legyek – összejön a … találkozás,

(Ott, a barlangban, ott a szikla alatt)

Hoztam mást a messzi Budapestről.

(Ott, a barlangban, összejött a dolog).

 

R:      Bum kopog-kattog az én régi zsigulim,

Bum kopog-kattog, én csak ámulok,

Minden WC foglalt, mindenki költő,

Minden fedél alatt buli – ez a hajlék nekem való!

 

 

Neven berúgott, mint egy kozák

(A dzsungel erdőben, matt részegre),

És azt képzelte, hogy ő egy ősi trák

(A dzsungel erdőben, a rezervátumban).

Meztelenül, gitárral rohangált a sziklákon

(Mint vadkecske vagy bolgár sas)

És társalogni próbáltleányokkal.

 

Krászinak ellopták az útlevelét.

(Ó, ne, Krászi ne! Ó, ne, Krászi ne!)

Ez szült benne két-három akkordot.

(Ó, ne, Krászi ne! Ó, ne, Krászi ne!)

Ha ez így folytatódik

(Ó, ne, Krászi ne! Ó, ne, Krászi ne!)

Ő külföldre költözik.

(Ó, ne, Krászi ne! Ne hagyj itt minket!)

 

R.      Bum kopog-kattog az én régi zsigulim,

Bum kopog-kattog, ez egy frankó ország.

Itt minden kocsis lélekben hippi,

Minden bárban ül részeg tűzön járó,

Isten ajándéka!

 

·     *   Kultikus tengerparti hely Bulgáriában

 

 

 EGYETEMI VÁROS

Éhséget csillapítok az Egyetemi Városban,

Mezítláb a „Boszi” étteremben.

Most más feszüljön, számolgasson, szenvedjen, húzza az igát.

Én csak egy dologra várok – a kajámra.

 

Audio-, pedo-, szlávofil.

Csak az nem érti, aki nem ivott

az Egyetemi Város levegőjéből

a Nagy Éhség idején.

R: Legyél kedves a portással.

         Ha kóbor kutyát látsz, légy pozitív.

         Ha betartod ezeket a szabályokat, életben maradsz.

         Ne tervezz semmit az estére és az este felülmúlja fantáziádat.

         Szavazz „igennel” és az élet nem szavaz rád „nemmel”.

 

Éhséget csillapítok a Lenti Világban.

Fönt várnak, a kerekek zakatolnak,

A vonat visz nem tudom hova.

Szeretem ezt a kollégiumot.

 

 AUGUSZTUS

Augusztusi tücskök ciripelnek,

Fenyő-rakéták vigyázban hallgatnak,

A világ megállt, én megértem

az ösvényhez az emberrel előttem.

 

Az antennák be vannak kapcsolva,

A hibák ki vannak zárva.

Nyilak, előre!

Lovak mindenütt.

Függőleges támadás a sötétségbe.

 

R:      Megbolondult tücskök az ambient himnusza,

         Elolvadok bennük.

Megkergült tücskök az ambient királyai,

Én elolvadok bennük.

 

Szippantsd a levegővel az ihletet,

Teremtsd az írással a szellemet.

Műhold vagy csillag?

Utas vagy utazó tudat?

 

R:      Ősváros, nálam fiatalabb, én előbb öregszem meg, mint ő.

Ősváros, nálam fiatalabb, én megöregszem, de ő nem.

 

A fenyők őrzik a titkot,

Az örökkévalóság szigorú harcosai.

A világ áll. Én érett vagyok

Függőleges támadás a napkeltébe.

 

 

 

 

 

 

KONTINENS

Georgi Goszpodinov                                                         Elin Rahnevnek

 

Estél te a Lóról le valaha már?1

Estél, mondod, a kockakövekre,

a sárgára, a nemzetire, Az alá,

sokat ittál akkor és összetörve

 

feküdtél a farka alatt reggel

előtt arra jutva, meglovagolod,

felpattansz a cár mögé a nyeregbe,

és irány a Cár, végig a Cáron ott.

 

Akkor egyenest, a Sasos híd vár majd…

(elég, ha megragadod a karmainál).

Köröztök a Felszabadító Cárral,

s tűntök el a ködben. Káprázat! Talán

messzebb landolsz a Vitoska lábánál 2

a honi kirakatoknál… És pirkad

odakünn szerte, száll fel a köd, száll már,

azt mondod – Anyám! Ő nem mondja – Fiam!

 

Fordította: Szondi György

1. Szófiai városközpont: a Parlament előtt II. Sándor (felszabadító) orosz cár lovas szobra; „farka” ismert találkozó- hely; alatta a Tisza iszapjából kiégetett sárga keramitkockák; a Felszabadító cár bulevárd a központi (sárga köves) út; a Sasos híd is közel van e helyszínekhez.

2. A Vitosa bulevárd sétálóutcája kicsit messzebb esik – a helybéliek becézve Vitoskának mondják a Vitosa-hegy neve után; Pejo Javorov ismert drámája, A Vitosa lábánál – „A Vitoska lába” – erre utal.

 

KÖZELEDEK

Megközelítelek, mint álom,

Megérintelek, és csengést hallasz

Belülről.

Elrepülünk ketten csendben

Valami füstszerűn keresztül

Befelé.

 

A hullámaim ringatnak téged,

Kettő az egyben leszünk én és te.

Aztán visszatérünk önmagunkba,

Felébredünk és bemegyünk az unalom órára.

De a szünet - törvény

Kint találkozom veled, ahogy egy ágon ülsz.

Egymásra nézünk.

Sugarak áttörik a héjat,

Elkezdünk látni a szemünkkel

Ahelyett hogy néznénk.

 

A hullámaim ringatnak téged,

Kettő az egyben leszünk én és te.

Aztán visszatérünk önmagunkba,

Felébredünk és hangosan sírunk.

Szavakkal idáig...

 

 

ÁLDOTT ÉVEK

Évekkel azelőtt, amikor az acid house fiatal volt

És a drog árulás nem volt még szakma,

Az internet kis város volt, a számítógép pedig ismeretlen világ,

Boldog idők, az acid house fiatal volt!

 

Három tabletta a zsebemben, illatos cigi a számban,

Így könnyű volt rászoktatni a csajokat az osztályunkban.

Mindenki azt mondta rólam - ez fekete szemüvegben született.

Boldog idők, mikor még az acid house fiatal volt!

 

Hány éjszakán át alkottunk kidüllett szemekkel!

Hány szoftvert loptunk - nem volt pénzünk.

S ha nincs pénzed, nem kapsz drogot, még akkor se, ha rángat az elvonás,

Boldog idők, mikor még az acid house fiatal volt!

 

Most pedig, ahogy véget ér az éjszaka,

A partinak vége és indulunk munkába.

Egy kis speedért imádkozunk, de a dílerünket megölték,

Pedig csak pénzt akart, nem fiatalon meghalni.

A mi időnk hőse csak pénzt akart, de fiatalon halt meg.

 

 

TÁNCOLOK

Ebben a konyhában olyan kellemes az este,

Hogy a művész bennem hívja a múzsát és randevúra invitálja .

„Ó, te velem töltenéd az éjszakát?

De hol voltál tegnap és tegnapelőtt, te, kalitkába zárt kakadu?”

 

De a művész ismeri a szerepét

És addig kér, amíg meg nem kapja.

A múzsa pedig teljesíti a Felettes Bíróság akaratát.

 

És ők táncolnak…

 

Én meg eszem a salátámat és nézem a város fényeit.

Töltök még egyet és gondolkodom:

Hogy történt így,

Hogy ez a fiatalember elszakadt tőlem és öleli a fátyolos hölgyet,

Én meg nézem őket mosolyogva, megigézve,

Mint a fiamat a szalagavatóján

 

Ahogy táncolnak…

 

Ezzel a hölggyel volt kapcsolatom fiatal koromban.

Őt Anna Karenyinának hívták, én más világban éltem.

Vele találtam meg a szüzességemet.

Azóta, amikor azt hallom , hogy „nincs értelme”, nevetek

és táncolok.

 

Was kann Ich?

 

Was kann ich?

Какво мога?

Что я могу?

What can I do?

Mit tudok?

 

Was weise ich?

Какво зная?

Что я знаю?

What do I know?

Mit tudok?

 

 

TISZTÁN A CÉL FELÉ

Tisztán a cél felé,

Egyedül a gondolattal

láthatatlanul.

Meztelenül az esőben,

nem vágy nélkül,

láng füst nélkül.

A gyengeség felett,

az akaratból álló egek alatt,

Örömben lévén

nem imádkozom csodákért.

 

R:      Isten hozott, Kékség (bolgárul)

         Köszönöm, hogy megtaláltál, Kékség! (oroszul)

 

A világon túl

sót viszek

még nem létező embereknek.

Csengenek a fenyők tűlevelei.

A szándék te vagy.

 

R:      Senki nem találta el

a nyerő számokat.

         Valaki elengedett.

A léggömb elszállt.

 

Itt van út

Ítélet és test nélkül.

Előtted Ők.

Ott van hajlék

Onnan hívnak a barátok.

A remegő nyírfák a jel,

Hogy az univerzum már nem vár.

 

R:      Tisztán a cél felé

         A világon túl

         Isten hozott,

Kékség!

 

ÉTTEREM

Ülve egy kellemes étteremben,

Nézve az arcokat körülöttem,

Továbbra is fogoly maradok

És nem értem ezt az egészet.

 

Bolygó Hollandi földet keres ,

Robinzon Crusoe keres társaságot,

Rómeó nem akarja már Shakespeare-nek tettetni magát,

Carlito nem kér több tudást.

 

Irigykedve a körülöttem levők életére,

Amivel az enyém sose fog kereszteződni,

Csodát várok– hogy belépjen Ő –

Az összekötő kapocs,

És elvigyen engem

Haza.