SEPRŰ
A seprű kint söpri a járdát,
A seprű bent söpör a fejemben,
És valami, ami régóta érik, rávesz,
Hogy lelépjek a játék sínjeiről.
Fent a számlálóban valami elszólít,
Lent a nevezőben valami visszatart,
E tört eredménye minden, ami te vagy.
De a papagáj a kalitkában és a sirály a tenger hullámai fölött
Nem ugyanahhoz az állatfajhoz tartoznak.
Nincs Isten, se Ördög. Itt van a végtelenség, a sínek és te.
Rájuk az öregség vár, rád a mítoszod.
Csak azt csináld, amit csinálsz,
Sírj mindig, amikor sírni kell.
Csak arra tarts, amerre elindultál,
És ne felejtsd el, hogy egy bolgár hős vagy kicsiben.
Körülötted az emberek úgy csinálnak, mintha igazuk lenne.
Rossz színészek ostoba sorozatokban.
Ma nem vagyok színész, csak szemlélő,
Itt az ideje, hogy író legyek
És üljek a hársfák alatt kicsi cukrászdában,
Mosolyogjak láthatatlan sellőknek.
Nincs veszély, ha nincs közöd ehhez a színházhoz
És ha hangot adsz a benned élő kisbabának,
Aki nem is kisbaba.
És helyettem beszél majd a szám,
Helyetted hallgat a füled,
És nem fogunk létezni
Se én, se te.
És a dal szabad folyóvá válik,
És a zenerajongó mindig a tengernél lesz,
Mi kezet nyújtunk egymásnak,
Mert kettő az egyben vagyunk.
Sírjunk azokért, akik nincsenek velünk,
Énekeljünk azokkal, akik el vannak ragadtatva,
Hívjuk el párbajra a három muskétást,
Aztán váljunk avatárukká.
Mit csináljunk, ha nem vagyunk hatékonyak,
Azért néha mégiscsak gyönyörűek vagyunk.
Nem kell szántani, vetni, aratni
a mi tengerünket.
És helyettem beszél majd a szám,
Helyetted hallgat a füled,
És nem fogunk létezni
Se én, se te.
És a dal szabad folyóvá válik,
És a zenerajongó mindig a tengernél lesz,
Mi kezet nyújtunk egymásnak,
Mert kettő az egyben vagyunk.
KEREK LÁMPÁK
Kerek lámpák néznek rám szemből,
Csúnyák, mint Jean-Paul Sartre világa.
A világ vége nem érzékelhető,
A gondolat folyamnak nincs vége.
Zsírosan ereszkednek spirálok,
Aligha állnak meg, mielőtt túlzabálják magukat,
De lent sötét van.
200 kötéllel 300 tárgyhoz hozzákötve, ő még vonszolja magát,
De egyre meredekebb az út.
Belépek a mély vízbe,
Visz a széles folyó,
Véd a feneketlen ég,
Vezet a róka.
Nincs ki megbocsásson,
Nincs ki kíméljen,
Nincs ki játsszon veled.
Nincs kihez hasonlítanod magad,
Nincs kinél meghúznod magad,
Nincs kivel innod, kivel vonyítanod.
A félelem becsukódó ajtó által szétzúzott szeretet.
Tavasszal gyorsabban rúgsz be.
Télen gyorsabban józanodsz ki.
Ősszel korábban mész haza,
Nyáron könnyebben megbocsátasz.
Éjjel távolabbra látsz.
Nappal a betűk könnyeden sorakoznak.
Reggel semmi sem zavar.
Este minden érdekes.
TENGER RAGGA
Hazaérkezem nagy dinom-danommal,
A hajam tele van homokkal,
De rasta azt hiszem nem leszek –
A munkahelyemen sampont ajánlanak.
Emlékszem:
A Kőparton* megismerkedtem egy lánnyal,
Kórus: (Ott, a barlangban, ott a szikla alatt)
De ő nem akart velem… futni.
(Ott, a barlangban, ott a szikla alatt)
Hogy biztos legyek – összejön a … találkozás,
(Ott, a barlangban, ott a szikla alatt)
Hoztam mást a messzi Budapestről.
(Ott, a barlangban, összejött a dolog).
R: Bum kopog-kattog az én régi zsigulim,
Bum kopog-kattog, én csak ámulok,
Minden WC foglalt, mindenki költő,
Minden fedél alatt buli – ez a hajlék nekem való!
Neven berúgott, mint egy kozák
(A dzsungel erdőben, matt részegre),
És azt képzelte, hogy ő egy ősi trák
(A dzsungel erdőben, a rezervátumban).
Meztelenül, gitárral rohangált a sziklákon
(Mint vadkecske vagy bolgár sas)
És társalogni próbáltleányokkal.
Krászinak ellopták az útlevelét.
(Ó, ne, Krászi ne! Ó, ne, Krászi ne!)
Ez szült benne két-három akkordot.
(Ó, ne, Krászi ne! Ó, ne, Krászi ne!)
Ha ez így folytatódik
(Ó, ne, Krászi ne! Ó, ne, Krászi ne!)
Ő külföldre költözik.
(Ó, ne, Krászi ne! Ne hagyj itt minket!)
R. Bum kopog-kattog az én régi zsigulim,
Bum kopog-kattog, ez egy frankó ország.
Itt minden kocsis lélekben hippi,
Minden bárban ül részeg tűzön járó,
Isten ajándéka!
· * Kultikus tengerparti hely Bulgáriában
EGYETEMI VÁROS
Éhséget csillapítok az Egyetemi Városban,
Mezítláb a „Boszi” étteremben.
Most más feszüljön, számolgasson, szenvedjen, húzza az igát.
Én csak egy dologra várok – a kajámra.
Audio-, pedo-, szlávofil.
Csak az nem érti, aki nem ivott
az Egyetemi Város levegőjéből
a Nagy Éhség idején.
R: Legyél kedves a portással.
Ha kóbor kutyát látsz, légy pozitív.
Ha betartod ezeket a szabályokat, életben maradsz.
Ne tervezz semmit az estére és az este felülmúlja fantáziádat.
Szavazz „igennel” és az élet nem szavaz rád „nemmel”.
Éhséget csillapítok a Lenti Világban.
Fönt várnak, a kerekek zakatolnak,
A vonat visz nem tudom hova.
Szeretem ezt a kollégiumot.
AUGUSZTUS
Augusztusi tücskök ciripelnek,
Fenyő-rakéták vigyázban hallgatnak,
A világ megállt, én megértem
az ösvényhez az emberrel előttem.
Az antennák be vannak kapcsolva,
A hibák ki vannak zárva.
Nyilak, előre!
Lovak mindenütt.
Függőleges támadás a sötétségbe.
R: Megbolondult tücskök az ambient himnusza,
Elolvadok bennük.
Megkergült tücskök az ambient királyai,
Én elolvadok bennük.
Szippantsd a levegővel az ihletet,
Teremtsd az írással a szellemet.
Műhold vagy csillag?
Utas vagy utazó tudat?
R: Ősváros, nálam fiatalabb, én előbb öregszem meg, mint ő.
Ősváros, nálam fiatalabb, én megöregszem, de ő nem.
A fenyők őrzik a titkot,
Az örökkévalóság szigorú harcosai.
A világ áll. Én érett vagyok
Függőleges támadás a napkeltébe.
KONTINENS
Georgi Goszpodinov Elin Rahnevnek
Estél te a Lóról le valaha már?1
Estél, mondod, a kockakövekre,
a sárgára, a nemzetire, Az alá,
sokat ittál akkor és összetörve
feküdtél a farka alatt reggel
előtt arra jutva, meglovagolod,
felpattansz a cár mögé a nyeregbe,
és irány a Cár, végig a Cáron ott.
Akkor egyenest, a Sasos híd vár majd…
(elég, ha megragadod a karmainál).
Köröztök a Felszabadító Cárral,
s tűntök el a ködben. Káprázat! Talán
messzebb landolsz a Vitoska lábánál 2
a honi kirakatoknál… És pirkad
odakünn szerte, száll fel a köd, száll már,
azt mondod – Anyám! Ő nem mondja – Fiam!
Fordította: Szondi György
1. Szófiai városközpont: a Parlament előtt II. Sándor (felszabadító) orosz cár lovas szobra; „farka” ismert találkozó- hely; alatta a Tisza iszapjából kiégetett sárga keramitkockák; a Felszabadító cár bulevárd a központi (sárga köves) út; a Sasos híd is közel van e helyszínekhez.
2. A Vitosa bulevárd sétálóutcája kicsit messzebb esik – a helybéliek becézve Vitoskának mondják a Vitosa-hegy neve után; Pejo Javorov ismert drámája, A Vitosa lábánál – „A Vitoska lába” – erre utal.
KÖZELEDEK
Megközelítelek, mint álom,
Megérintelek, és csengést hallasz
Belülről.
Elrepülünk ketten csendben
Valami füstszerűn keresztül
Befelé.
A hullámaim ringatnak téged,
Kettő az egyben leszünk én és te.
Aztán visszatérünk önmagunkba,
Felébredünk és bemegyünk az unalom órára.
De a szünet - törvény
Kint találkozom veled, ahogy egy ágon ülsz.
Egymásra nézünk.
Sugarak áttörik a héjat,
Elkezdünk látni a szemünkkel
Ahelyett hogy néznénk.
A hullámaim ringatnak téged,
Kettő az egyben leszünk én és te.
Aztán visszatérünk önmagunkba,
Felébredünk és hangosan sírunk.
Szavakkal idáig...
ÁLDOTT ÉVEK
Évekkel azelőtt, amikor az acid house fiatal volt
És a drog árulás nem volt még szakma,
Az internet kis város volt, a számítógép pedig ismeretlen világ,
Boldog idők, az acid house fiatal volt!
Három tabletta a zsebemben, illatos cigi a számban,
Így könnyű volt rászoktatni a csajokat az osztályunkban.
Mindenki azt mondta rólam - ez fekete szemüvegben született.
Boldog idők, mikor még az acid house fiatal volt!
Hány éjszakán át alkottunk kidüllett szemekkel!
Hány szoftvert loptunk - nem volt pénzünk.
S ha nincs pénzed, nem kapsz drogot, még akkor se, ha rángat az elvonás,
Boldog idők, mikor még az acid house fiatal volt!
Most pedig, ahogy véget ér az éjszaka,
A partinak vége és indulunk munkába.
Egy kis speedért imádkozunk, de a dílerünket megölték,
Pedig csak pénzt akart, nem fiatalon meghalni.
A mi időnk hőse csak pénzt akart, de fiatalon halt meg.
TÁNCOLOK
Ebben a konyhában olyan kellemes az este,
Hogy a művész bennem hívja a múzsát és randevúra invitálja .
„Ó, te velem töltenéd az éjszakát?
De hol voltál tegnap és tegnapelőtt, te, kalitkába zárt kakadu?”
De a művész ismeri a szerepét
És addig kér, amíg meg nem kapja.
A múzsa pedig teljesíti a Felettes Bíróság akaratát.
És ők táncolnak…
Én meg eszem a salátámat és nézem a város fényeit.
Töltök még egyet és gondolkodom:
Hogy történt így,
Hogy ez a fiatalember elszakadt tőlem és öleli a fátyolos hölgyet,
Én meg nézem őket mosolyogva, megigézve,
Mint a fiamat a szalagavatóján
Ahogy táncolnak…
Ezzel a hölggyel volt kapcsolatom fiatal koromban.
Őt Anna Karenyinának hívták, én más világban éltem.
Vele találtam meg a szüzességemet.
Azóta, amikor azt hallom , hogy „nincs értelme”, nevetek
és táncolok.
Was kann Ich?
Was kann ich?
Какво мога?
Что я могу?
What can I do?
Mit tudok?
Was weise ich?
Какво зная?
Что я знаю?
What do I know?
Mit tudok?
TISZTÁN A CÉL FELÉ
Tisztán a cél felé,
Egyedül a gondolattal
láthatatlanul.
Meztelenül az esőben,
nem vágy nélkül,
láng füst nélkül.
A gyengeség felett,
az akaratból álló egek alatt,
Örömben lévén
nem imádkozom csodákért.
R: Isten hozott, Kékség (bolgárul)
Köszönöm, hogy megtaláltál, Kékség! (oroszul)
A világon túl
sót viszek
még nem létező embereknek.
Csengenek a fenyők tűlevelei.
A szándék te vagy.
R: Senki nem találta el
a nyerő számokat.
Valaki elengedett.
A léggömb elszállt.
Itt van út
Ítélet és test nélkül.
Előtted Ők.
Ott van hajlék
Onnan hívnak a barátok.
A remegő nyírfák a jel,
Hogy az univerzum már nem vár.
R: Tisztán a cél felé
A világon túl
Isten hozott,
Kékség!
ÉTTEREM
Ülve egy kellemes étteremben,
Nézve az arcokat körülöttem,
Továbbra is fogoly maradok
És nem értem ezt az egészet.
Bolygó Hollandi földet keres ,
Robinzon Crusoe keres társaságot,
Rómeó nem akarja már Shakespeare-nek tettetni magát,
Carlito nem kér több tudást.
Irigykedve a körülöttem levők életére,
Amivel az enyém sose fog kereszteződni,
Csodát várok– hogy belépjen Ő –
Az összekötő kapocs,
És elvigyen engem
Haza.